Azt vettem észre, hogy a férfiak nem (nagyon) tudnak ajándékot adni, sem azt kapni. Személy szerint legalábbis csak olyan pasikkal találkoztam, akik nem tudtak mit kezdeni ezzel a kérdéssel. Legszívesebben eltörölték volna az összes ünnepet, beleértve a családiakat is, mint a név-és születésnap, leszámítva a gyerekekét. Valójában azt is megfigyeltem, hogy nem a tisztelet hiányával van a baj, sőt, még a figyelmességgel sem, mert más téren az tökéletesen működőképes (lehet). Például az én párom a kéréseimet nagyon is figyelembe veszi, a vágyaimat, amilyen hamar lehet, teljesíti, vagy minimum agyalni kezd rajta..Én már néha rég elfelejtem egy-egy felvetésemet, mire a kedvesem napok múlva “kijön” egy lehetséges megoldással a problémára…Tehát nem, nem figyelmetlenek ezek a pasik. (Ha szerencsés leányok vagyunk, és kifogtuk az egyik ilyen megbecsülendő “halat”..)
Talán a szeretetnyelvek különbözőségében keresendő az ok? Ha valaki nem hallott volna ezekről:
-minőségi idő
-elismerő szavak
-ajándékozás
-szívességek
-testi érintés
Állítólag mindenkinek megvan a sajátja, amin kommunikál, az a forma, ahogy a legszívesebben fogadja, veszi a másik szeretetét. Létezne, hogy az ajándékozás “nyelvén” egy pasi sem beszél? Bár látva néhány kipukkanóban levő kapcsolatot, sokaknál a más típusú nyelvezeteknek sem látom még az alap betűkészletét sem:-( Évtizedes házasságok többségénél pedig pláne..
Na, szóval nekem annyira nem az ám a bajom, hogy úgy istenigazából nem vagyok megajándékozva:-). Bár egy jól kitalált, betrafáló ajándéktól oda, meg vissza tudok lenni, de már felnőtt eszemmel tudom, hogy nem az a lényeg. Szóval az az odavágó, az lehet(ne) egy “csakúgyrózsa” is, az meg nem drága. Szóval a blog írója nem egy ajándékvadász (értsd: pénzéhes ribi, vagy más hasonlóval jelzett nőszemély) ,hogy ismerd:-)
Nem mondom, láttam én már a buszon egy szál vörös rózsát szorongató pasit, aki aztán az egyik megállóban egy csókocskával együtt odacuppantotta azt az őt váró csajnak. De az ilyen izzig-vérig macsókról meg a rózsájukról a “testi érintés” nyelve jut eszembe…Mi van, ha ez esetben a vitt virág nem a pasi szeretet megnyilvánulása, hanem a testi érintésre való törekvés “előzenekara”…?
Szóval izgat ez a jelenség. A pasiknak pl. a Karácsonyt megelőző hetek tenyérizzadós szenvedései. Mert jaj, mit vegyek, semmi ötletem, meg úgysem fog tetszeni, meg mittudoménhányast hordasz, meg meg meg….Meg nekem sem kell ám semmi, mert minek, és akkor Te sem kapsz semmit, és akkor nincs gond, hogy nem tetszik, hogy kicsi, hogy nagy, hogy hogy hogy….
Ismerős ez? Hogy is van ez?!
Kommentek